Nos, a hétfőm a következőképpen telt: Tesin megkínzott minket a tanár, utána elig maradt erőm röpizni. Pedig szerettem volna. Magyarból elemztük a hülye mondatokat, abból is elegem van. Angolon kérdezgette az igéket, természetesen nem mentek. Kémián kikaptunk egy ezer éves dolgozatot, 4es lett. Bioszon a szokásos, írjál, hogy lerohadjon a kezed is. Matekon vettük a szinusz meg a koszinuszt meg a hasonlókat. Az is kiborított. Föci.. Na arra no comment. Kezdtem örülni, hogy 6 napos szünetem lesz, de.. Jah igen közben áttérünk a mai napra. Matek: feladatok, nagyjából mennek, étrek mindent. Németen feladatmegoldás, bejelentette, hogy holnap nem elsz első két órám. Egyetlen jó dolog a mai napban. Fizikán kikaptuk a füzetet, 5ös lett. Törin végigvettük a leckét, holnap 2 esszékérdés. Bioszon írás, unalom. Jah, ma felhívott Aniszurf, hogy nem elsz csütörtökön sztrájk. Lőttek a hat napos szünetemnek. Tanulhatom a vaktérképet. Holnap még írok magyarból, plusz angolból még több ige. Fantasztikus. Ma láttam Ádámot. Végre. De nem oda szállt, ahová mi. Szívás. Lusta vagyok, mint a dög, nem tanultam holnapra semmit. Szépen megint év végére rontom le a jegyeimet. Fasza. Ráadásul a két tantárgy, amit a legszigorúbb tanár tanít. Azután ott lesz a föci csütörtökön. Elegem van. Ma azon filóztam, hogyha Ádámmal ketten élnénk a Földön akkor se tetszenék meg neki. És ezzel elvesztettem az összes reményt. Nekem mindig csak ilyenek jutnak: vagy reménytelen, vagy csóró. Ott volt Mózsi. Cuki, meg minden, nagyon helyes. Végzős volt. Barátnője volt. És rám se bagózott. Aztán Dávid. Na ő egy külön téma. Hagyjuk is. Aztán jött Peti. Őt is hagyjuk. Csóróság a köbön. Szal ennyit erről. Mellékelek egy képet, arról a pasiról, aki ha élne csorogna a nyálam érte. Remélem nektek is csorogni fog, ha meglátjátok a képen. Egyszer egy ilyen pasit akarok. De úgysem lesz. Ennyi. Majd folyt. köv.
Pá
